Kamienec ostroma
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Kamienec ostroma | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Lengyelország-Litvánia |
 Oszmán Birodalom Krími Tatár Kánság Zaporozsjei kozákok Havasalföld Moldva |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
Jerzy Michał Wołodyjowski ezredeskapitány † Mikołaj Potocki podolei generális Wespazjan Lanckoroński kamieneci püspök |
IV. Mehmed oszmán szultán Köprülü Ahmed nagyvezír I. Szelim Girej krími kán  Petro Dorosenko zaporozsjei kozák hetmanDuca György moldvai fejedelem I. Ghica Gergely havasalföldi fejedelem |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 1500 katona lengyelek, ukránok és litvánok |
Kb. 200 000 fő köztük 50 ezer tatár, kozák és román csapatok |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| Ismeretlen | Jelentős | ||||||||
Kamienec ostroma 1672. augusztus 14-től augusztus 26-ig terjedő ostromállapot a podóliai Kamienec-Podolski alatt (ma Kamjanec-Pogyilszkij, Ukrajna). A várat a török szultán IV. Mehmed vezette nagy oszmán–tatár–román–kozák sereg bevette, amelyet a reguláris katonák mellett a város lakossága is védelmezett. A várat kevesebb mint két heti védekezés után a magasabb rangú lengyelek feladták, ezzel megnyílt az oszmán-törököknek az út Ukrajnába.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Az andrusowói egyezmény értelmében a kettéosztott Ukrajna nyugati fele változatlanul lengyel, míg keleti fele Kijevvel együtt orosz uralom alá jutott. A Dnyeper volt a határ, ennek folyása szerint az orosz rész volt a jobbparti Ukrajna, a lengyel rész a balparti Ukrajna. A kozákok azonban gyakran felkeltek, mert az egész országot az orosz cár uralma alá akarták vetni. A korábban a lengyel királyt támogató Petro Dorosenko kozák hetman átállt a török szultán oldalára, s felajánlotta neki mindkét Ukrajnát. Várható volt tehát, hogy az Oszmán Birodalom háborúba kezd mind a lengyel királlyal, mind a cárral. 1666-tól 1671-ig újabb kozák-lengyel háború tombolt a területen, amelyhez a krími tatárok is csatlakoztak Dorosenko oldalán. A konfliktus ellenben sokat vett el Lengyelország-Litvánia egyre fogyó erejéből, katonailag teljesen legyengült és a felkelő kozákok leverésére alig akadt ereje, akik a balparti Ukrajna teljes területét uralmuk alá vonták. Ezek mellett 1669-ben igen éles széthúzás kezdődött a Szejmben.
Dorosenko 1671 után már nyíltan török uralom alá akarta vetni hazáját. Ennek jegyében IV. Mehmed török szultán hadat üzent a lengyeleknek és az oroszoknak (ez útóbbival csak 1676-tól kezd háborúzni).
[szerkesztés] A török hadak összevonása
1672 tavaszán a kozákok felkeltek és Szelim krími kán 50 ezer fős hordával indult segítségükre. A kozákoknak ellenben csak fele csatlakozott Dorosenko zászlaja alá, mert a többiek megmaradt a lengyel király Wiśniowiecki Mihály hűségén. Velük közösen a háború vezetésével megbízott Jan Sobieski hetman (későbbi III. János lengyel király) aratott néhány győzelmet a törökökön és tatárokon. Mivel nyílt mezőn nem tudták volna kivédeni a szultáni főhad támadását, ezért a határmenti Kamienec megerősítésébe fogtak, hogy az tartóztassa fel a támadást.
Drinápoly alatt vagy 120-150 ezer fős török sereget vontak össze, amelynek élére a nagyvezír Ahmed Köprülü és IV. Mehmed állt. A nagyvezír alatt vonult hadba az akkor még kajmakám Kara Musztafa. A határ felé vonuló török sereghez útközben csatlakozott előbb a havasalföldi, majd a moldvai had is.
[szerkesztés] Kamienec megerősítése
Kamienec egy meredek sziklán épült, nehezen ostromolható vár volt. A vár védelmével egy Jerzy Michał Wołodyjowski nevű ezredeskapitányt bíztak meg, mellette a várparancsnok volt Mikołaj Potocki podóliai generális és Wespazjan Lanckoroński kamieneci püspök. A vár bár csekély katonasággal bírt, de jól ellátták élelemmel és lőporral, amely mellett hónapokig kitarthatott volna. Wołodyjowski tapasztalt katona volt, már a korábbi háborúkban is jeleskedett. A törökök és a román vajdák serege augusztusban lépte át a határt. Soraikban voltak, korábban a lengyel sereg kötelékében szolgáló tatárok is, akik közül már jó páran a háború előtt átálltak a szultán oldalára. Az útba eső néhány kisebb vár fejtett ki szórványos ellenállást, de egymagukban nem állhatták meg sokáig a török rohamokat, ezért őrségük átvonult Kamienecbe. A várat védő 1500 katonának valamivel több mint a fele ukrán volt, a többiek lengyelek és litvánok.
[szerkesztés] Az ostrom kezdete
A török had augusztus 14-én ért a vár alá. Próbaképp indítottak egy támadást a falak ellen, de csak azért, hogy felmérjék a vár tüzérségét. A városban messzehordó ágyúk is voltak, s azokkal eléggé nagy távolságban tarthatták hatásos tűz alatt az ellenséget. Ahmed nagyvezír reguláris ostromba fogott, mivel tudta, hogy az állandó rohamozással óriási veszteségeket szenvednének emberei. Mindenekelőtt alá akarták aknázni a falakat, hogy azok által üssenek rést. Az ilyenfajta ostromlás jelentősen demoralizálhatja a védősereget. Augusztus 16-án érkezett meg I. Szelim Girej és Petro Dorosenko irányította kozák-tatár sereg a vár alá és teljesen körbevették Kamienecet. Ezen napon futott be a várba a szultán első, megadásra felszólító üzenete. Potocki és Lanckoroński pedig négyheti fegyvernyugvást akart kérni Mehmedtől, erre azonban nem került sor. A kérés a vár többi parancsnokában, köztük Wołodyjowskiban visszatetszést váltott ki. A következő napok heves tüzérségi párbaja során a törökök egyre magasabb állásokat emeltek, miközben még egy megadásra való felszólítást intéztek a várbelieknek. Ezt újonnan visszautasították, de az idő nem a lengyeleknek dolgozott. Mivel a sziklafalba már megkezdték az aknalyuk kifúrását, ezért az a haditerv született, hogy lassan áttelepülnek az óvárba, amely egy keményebb és meredekebb sziklán állt. Az egyre nagyobb töltések mellett a török ágyúk már a várost lövették és egy lőporraktárat is sikerült felrobbantani (ennek ellenére még mindig akadt elegendő lőpor a várban). Ezzel egyidőben a török támadást intézett, amit a lengyelek visszavertek, de a harcban csaknem teljesen kimerült a maroknyi katonaság. Az aknászok felrobbantották az újvár főkapuját és hat várfok is leomlott, ami még tovább nehezítette a védelmet. A lengyelek ezt megelőzően már megkezdték az átcsoportosítást az óvárba. Közben ismét felvetődött a megadás gondolata, mely újabb megütközést váltott ki a vár parancsnokok közt. Az óvár kapuját egy akna felrobbantotta és az újvár is gyakorlatilag megsemmisült. A törökök vagy négy rohamot intéztek, de azokat a lengyelek a városi polgárok segítségével visszaverték, s Wołodyjowski parancsára a robbantások okozta törések befoldozásába kezdtek. Közben az egyre záporozó török golyók több helyen felgyújtották a várost. Ennek negatív hatása jól megmutatkozott a polgárok lelkiállapotán, mert már közülük is egyre többen követelték a megadást. De a törököknek is erős veszteségeik voltak. A lengyelek tűzereje is igen erősnek bizonyult, de az aknászok munkáját így sem tudták megzavarni. Augusztus 25-én Wołodykjowski kirohanást tett az aknafurat ellen, mely sikerrel járt: a munkát védő jelentős túlerőben levő janicsárságot lekaszabolták és a munkások jórészét is megölték. Augusztus 26-án további rohamokat vertek még vissza a védők, de ugyanezen a napon Kamienec megadta magát. A generális és a püspök nem vállalta tovább az ellenállást és megkötötték a budzsáki egyezményt, amelyben egész Podolét a szultán uralma alá vetették. Wołodyjowski rövidesen meghalt egy robbanás során.
[szerkesztés] További események
Kamienec elestével nyitva volt az út a törökök előtt Ukrajnába, de a várat nagy veszteség árán szerezték meg, ezért csak az ország délnyugati részei kerültek közvetlen uralmuk alá. A többi Dorosenko vezetésével függőségbe került a román és erdélyi uralkodókhoz hasonlóan.
Sobieski látva a kudarcot, óriási erővel, több mint egy éven át a pártviszályok lecsendesítésén fáradozott. 1673 késő őszén a hetman a chocimi csatában legyőzte a törökököket és az elvett területeket szinte mind visszafoglalta. Kamienec ostromával nem próbálkozott, mert csekély létszámú serege nem rendelkezett megfelelő tüzérséggel, de 1676-ra a háborút a lengyelek megnyerték. Kamienecet csak 1699-ben szerezték vissza.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Henryk Sienkiewicz: Kislovag
Törökország-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
