Johann Filstich
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Johann Filstich (Brassó, 1684. november 9. - Brassó, 1743. december 18.) gimnáziumi rektor, történetíró
[szerkesztés] Élete
Stephan Filstich kormányszéki tanácsos és Martha Honterus fia volt. Először szülővárosában tanult; 1702-ben atyja Gyulafehérvárra küldte, hol Kapusi Sámuel tanár oktatta; 1703-ban betegeskedése miatt hazájába visszatért; miután meggyógyult, Nagyenyedre ment iskolába, hol Szigethi István tanította; azonban a Rákóczi-szabadságharc miatt ismét hazájába térni volt kénytelen és 1704–1706-ig a brassói gymnasiumban tanult. Többek társaságában 1706. augusztus 3. az erdélyi háborúk miatt Románián keresztül Szerbiába, Szlavóniába, Horvátországba, Stíriába s onnét Bécsbe, Lipcsébe s Halléba utazott, hol az egyetemen hallgatónak iratkozott be; itten Franke M. Ágost tanár házánál nyert ellátást. 1709. márciusában Lipcsébe ment az egyetemre, 1710. októberében pedig Jénába, hol a francia s angol nyelvet is megtanulta, mire 1712. húsvétkor hazájába visszatért. Miután kétszer nősült és a pestis elől való vándorlásai közben második neje is elhalt, 1720-ban szülővárosába tért vissza s a gymnasium rektora lett; székét de fatis rei literariae in Transsilvania című értekezésével foglalta el. A városi plébánostól utasításban kapta, hogy a következő tantárgyakat adja elő: Explicatio librorum symbolicorum Ecclesiarum nostrarum és Historia Reformationis Lutheranae. Ezen kivül az iskolának a pestis következtében zilált viszonyait rendezte. Ugyanazon évben (1720) harmadszor is nősült, ezen nejétől két fia született és egyikben, ki Filstich Sámuel nyugalmazott udvari tanácsosi iktató adjunctus volt, 1808-ban a Filstich család kihalt. Johann Filstich főként teológiát, bölcseletet és történelmet tanított.
[szerkesztés] Munkái
1. Schediasma Historicum de Walachorum Historia, annalium Transsilvaniensium multis in punctis magistra et ministra. Jenae, 1743.
2. Briefe an den Professor Schulze in Halle 1741, 1742 und 1743. (a Numophylacii Schulziani I. részében.)
Kézirati munkái: Historia Walachorum, methodo Cellariana 1741. elaborata; Historiola Moldaviae; Historie von der ersten Hereinkunft der Römer und dem von ihnen nachmals aufgerichteten walachischen Reiche, welche anno 1727 den. 5. September aus eines Anonymi Msto. Valachico von uns in der Teutsche Sprache übersetzt angefangen worden; Chronik Rádul Logofetuľs; Illustratio Articulorum quorundam historicorum rem et Historiam Valachorum concernentium; Historica Transsilvaniae, Hungariae, Valachiae et Moldaviae Descriptio (Tartler Tamás másolatában megvan a Bruckenthal Sámuel-féle könyvtárban); Historia Ecclesiastica totius Transsilvaniae, sub Dei omnia dirigentis moderamine ac ductu, anno 1739–43 elaborata, et usibus quorundam studiosorum pro temporum exigentia accomodata. Pars L., quae Historium Ecclestiasticam Saxonum Transsilvaniam inhabitantium complectitur. Pars II. continet Historiam persecutionis in Hungaria anno 1670., 1673, 1674 ex Heideggeri Historia Papatus depromta (a m. nemzeti múzeum kézirattárában) Historia Reformationis a Mart. Luthero circa initium Seculi 16 in Saxonia masculae susceptae, Civibus Gymnasii Coron. a. 1720 in auditorio in calamum dictata; Historia Regni Transilvanici civilis; Kurze geographische und historische Anmerkungen von dem Fürstenthume Siebenbürgen; Tentamen Historiae Valachicae in Dei cuncta creantis et conservantis gloriam pro virium mensura et subsidiorum penuria a me elaborandae susceptum; Excerpta Patriae vicinarumque Regionum Historiam concernentia.
Midőn Halléban tanult, 1707-ben Bel Mátyás tiszteletére 11 distichonból álló latin költeményt irt, mely annak Forma sacrorum verborum (Halle, 1707.) című munkájában jelent meg.
