Industrial zene
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az indusztriális zene az experimental zene és főként de nem szükségszerűen az elektronikus zenéből származik. A kifejezést a 1970- es évek közepén használták először. Azóta rengeteg kiadó és előadó zenéjét „idustrial”–nak nevezik.
Az első ipari előadók a zajok mértékének variálásával, gyártási technikával kísérleteztek és dalaik főleg vitatott témákat boncolgattak. Ezek nem kizárólagosan zenei teljesítmények, hanem más művészetek terén is korszakalkotóak.
Eredetileg, az ipari műfajba kizárólag csak az Industrial records által készített zenék, és ahhoz kapcsolódó művészek tartoztak. Idővel, olyan zenekarok is, melyeket közvetlenül befolyásolni kezdett az industrial stílusjegyei, mint pl. a gépek által gerjesztett természetes, vagy mesterséges zajok és maga az Ipar. Majd olyan zenekarok is csatlakoztak melyeket gyakran egyáltalán nem befolyásolta az Industrial records által készített zenék, és ahhoz kapcsolódó művészek, hanem úgynevezett minimalista zenék voltak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírás
Az ipar egy meghatározott időszak volt az alkotói számára, hogy felidézzék azt az ötletet, hogy ez a zene(i stílus) az új generációnak szól, az előző zenei probálkozás ugyanis sokkal úgynevezett agrikultúrálisabb volt. Más zenei művekkel ellentétben ez a zene a fatalista bár realista, embertelen. Gyakran mechanikus, gépies légkört teremt a technologiai fejlődés jegyében.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Korai befolyások
Luigi Russolo 1913- as munkáját, a The Art of Noise- t, gyakran emlegetik az ipari filozófia első példájának a modern zenében. Russolo musica futuristica c. műve után Pierre Schaeffer és a musique concrète jött, ami elindította a korai industrial zenét. Ez felvevőszalaggal készült vágott hangszakaszok manipulálásával, és hozzáadott analóg elektronikus eszközökről származó kezdetleges hang kivitelből állt.
Szintén fontos fejlődést a műfajban a Dada művészeti mozgalom hozta, később a Fluxus és a Szürrealista mozgalmak,majd pl. a „Művészetek és Kézművesség” újítómozgalom is.
Edgard Varèse szintén az elektronikus zene egyik fő alapítója volt. A Poème électronique c. szerzeménye az 1958- as brüsszeli világkiállítás - on debütállt a Philips pavilonban.
[szerkesztés] Industrial Records
Ipari zene az ipari embereknek mondatot erediteleg Monte Canazza mondta az Industrial Records nevű kiadónak ( amit Brit művészek a Throbbing Gristle és a COUM Transmission nevű tásrulat alapított).
Az első zenei hullám 1977- ben jelent meg a Throbbing Gristle és a NON együttesek által.
Korai ipari előadások gyakran tartalmaztak tabu témákat feszegető és provokatív elemeket, mint pl. csonkítás, szado-mazoizmus és totalitárius szimbólumábrázolásokat, vagy akár a közönség provokálása.
Majd a The Leather Nun nevű Svéd rock formáció, 1978ban szerződött az Industrial Records – al. Ők számítottak az első nem TG vagy Cazazza alakulatnak, ami az IR- nál jelent meg. Az egyetlen IR- nál megjelent középlemezük , a Slow Death (1979 novemberében), gyorsan feltört az angliai alternatív zenei slágerlista élére és szerepelt a BBC1 rádióműsoraiban is két héten keresztül 1979 decemberében.
Őket olyan együttesek követték, mint a Test Dept, Cabaret Voltaire, Clock DVA, Factrix, Autopsia, Nocturnal Emissions, Esplendor Geometrico, Whitehouse, Severed Heads és az SPK. Keverve az elektronikus szintetizátorok, gitárok, korai samplerek hangjait, ezek az együttesek egy erős, agresszív zenét alkottak, összeolvasztva a rock és a kísérleti elektronikus zene elemeit. Ezek a művészek (pl. Croc Shop, Laibach ) szeretik sokkolni az embereket, szókimondó szövegeikkel, képzőművészeti alkotásokkal és fasiszta ábrázolásokkal. Az Indutrial Records körül meglehetősen sok vita alakult ki miután évekig az Auschwitzi krematóriumot ábrázoló kép volt a logójuk.
Eközben az Atlanti-óceánon túl is folytak a munkálatok. San Franciscóban Monte Cazazza nyers, éles, hangnem nélküli zajokkal kezdet el dolgozni. Boyd Rice (vagyis NON) is szintén adott ki számos ilyen lemezt, úgy mint Új-Zélandon a kísérleti/ művész rock zenészek (The Skeptics, Hieronymus Bosch (NZ), Fetus Productions, Ministry of Compulsory Joy és a The Kiwi Animal).
Olaszországban Maurizio Bianchi adott ki hasonló albumokat limitált példányszámban (pl. Venus, Velours , Mectpyo Blut című kazettákat és Menses, Neuro Habitat című lemezeket).
Franciaországban, korai művészek, akiket befolyásolt az Industrial Records pl. a Vivenza, Art&Technique, Pacific 231, Étant Donnés, Le Syndicat és a Die Form .
Németországban , az Einstürzende Neubauten metál dobokat és gitárokat használtak szokatlan hangszerekkel, mint például légkalapács és csontok, gondosan megszervezett koncerteiken.
