I. Viktor Amadé szárd–piemonti király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Savoyai Viktor Amadé (franciául: Victor Amédé de Savoie, olaszul: Vittorio Amedeo di Savoia) (* Torinó, 1666. május 14. – † Moncalieri, 1732. október 31.), a Savoyai-ház tagja, II. Viktor Amadé néven 1675–től Savoya uralkodó hercege, Piemont fejedelme, Saluzzo és Montferrat márkija, Aosta, Moriana és Nizza grófja, I. Viktor Amadé néven 1713–1720-ig Szicília királya, majd 1720-tól a Szárd-Piemonti Királyság első uralkodója^[1]. Neve piemonti nyelvjárásban Vitòrio Medeo.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Származása 1.2 Ifjúkora 1.3 Első házassága, viszonya, utódai 1.4 A protestánsüldöző 1.5 A pfalzi örökösödési háborúban 1.6 A spanyol örökösödési háborúban 1.7 Szicília királya 1.8 Szardínia királya 1.9 Rangon aluli házasság, lemondás, börtön 2 Jegyzetek 3 Külső hivatkozások 4 Irodalom 5 Játékfilm

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása

Savoyai Viktor Amadé herceg 1666-ban született Torinóban, a Savoyai Hercegség fővárosában. Édesapja II. Károly Emánuel savoyai herceg (1634–1675) volt, Savoya és Piemont uralkodó hercege, I. Viktor Amadé savoyai herceg és Krisztina Mária francia királyi hercegnő fia.

Édesanyja a herceg második felesége, a Savoyai-ház nemours-i mellékágából származó Marie Jeanne Baptiste de Savoie-Nemours hercegnő (1644–1724) volt, Savoyai Károly Amadé hercegnek, Nemours 6. hercegének (Charles-Amédé de Savoie-Nemours, 1624–1652) és Élisabeth de Bourbon-Vendôme francia hercegnőnek leánya. Anyja, Marie Jeanne hercegnő 1662–1665 között Lotaringiai Károly hercegnek, a későbbi császári törökverő hadvezérnek eljegyzett menyasszonya volt, de jegyességét XIV. Lajos francia király követelésére fel kellett bontania, ezt követően még ugyanabban az évben Torinóban feleségül ment unokafivéréhez, a savoyai uralkodó herceghez.

Viktor Amadé volt szüleinek egyetlen fia. Apjának emellett számos törvénytelen gyermeke is született.

[szerkesztés] Ifjúkora

Apja halála (1675) után a 9 éves Viktor Amadé lett Savoya és Piemont uralkodó hercege, de nagykorúságáig (1684-ig) anyja, Johanna nemours-i hercegnő régensként kormányozta a hercegségeket. Savoya és Franciaország között a pireneusi békeszerződés megkötése (1659) óta nem volt háború, de Marie Jeanne francia hercegnő kormányzása idején a Savoyai Hercegség igen szoros politikai és gazdasági szálakkal kötődött XIV. Lajos Franciaországához, az ország gyakorlatilag francia csatlóssá vált annak ellenére, hogy hivatalosan a Német-Római Birodalomhoz tartozott.

Savoya és Piemont hercegeként II. Viktor Amadé kezdetben anyjának franciabarát politikáját folytatta. A francia nagyhatalom hadserege azonban átvonulási útvonalnak használta országát a Habsburg Birodalom kezén lévő Milánói Hercegség felé. A beszállásolás és rekvirálás okozta károk láttán Viktor Amadé elhatározta, hogy függetleníti országát Franciaországtól. Anyjának befolyása miatt tervét sokáig teljes titokban, nagy türelemmel készítette elő, várva a kedvező politikai lehetőségre.

Közben több belső államigazgatási reformot hajtott végre. 1696-ban francia mintára intendánsi rendszert állított fel, amely az adók beszedését és a törvényes közrend betartását végezte. 1697-ben elrendelte a földek teljeskörű felmérését, a Perequazione-t, és felülvizsgáltatta az egyházi és a nemesi birtoktulajdonosok kiváltságait. Ez a munka 1711-ig tartott.

[szerkesztés] Első házassága, viszonya, utódai

Nagykorúvá válása után – a francia király barátságának fenntartása érdekében – Viktor Amadé herceg 1684. május 6-án Chambéryben feleségül vette Anna Mária orléans-i hercegnőt (1666–1728), XIV. Lajos unokahúgát, Fülöp orléans-i hercegnek (1640–1701), és Stuart Henrietta Anna angol hercegnőnek (Henrietta Anne Stuart 1644–1670) leányát. Gyermekeik:

1. Mária Adelheid hercegnő (1685–1712), aki 1697-ben a francia trónörököshöz, Lajos királyi herceghez, Burgundia hercegéhez (1682–1712) ment feleségül. Az ő fia lett XV. Lajos francia király.
2. Mária Anna (1687–1690), kisgyermekként meghalt.
3. Mária Lujza Gabriella hercegnő (1688–1714), aki 1701-ben V. Fülöp spanyol király (1683–1746) első felesége lett.
4. Viktor Amadé herceg (1699–1715), Piemont hercege, serdülőként meghalt.
5. Károly Emánuel herceg (1701–1773), aki 1730-ban örökölte apja trónját, és III. Károly Emánuel néven Savoya és Piemont hercege, I. Károly Emánuel szárd-piemonti király lett.
6. Emánuel Filibert (1705–1705), Chablais hercege, születésekor meghalt.

II. Viktor Amadé herceg azonban első felesége mellett évtizedes viszonyt tartott fenn a nála sokkal fiatalabb, férjezett Jeanne Baptiste d'Albert de Luynes hercegnővel (1670–1736), Louis Charles d'Albert-nek, Luynes hercegének és Anne de Rohan-Montbazon hercegnőnek leányával, aki Joseph Scagliának († 1704), Verua grófjának felesége volt^[2]. Viszonyukból két gyermek született, akiket apjuk 1701. május 14-én törvényesített és hercegi rangra emelt, annak ellenére, hogy anyjuk 1700 végén kalandos utakon Franciaországba szökött:

• Vittorio Francesco di Savoia (1694–1762), Suze márkija.
• Maria Anna Francesca Vittoria di Savoia (1690–1766), Suze márkinője, aki 1714-ben unokafiváráhez, Savoya-carignani Viktor Amadéhoz (1690–1741), Carignan 3. hercegéhez ment feleségül.

[szerkesztés] A protestánsüldöző

1685-ben XIV. Lajos visszavonta a nagyapja, IV. Henrik által kiadott türelmi rendeletet, a nantes-i ediktumot. Franciaországban megkezdődött a hugenották üldözése. Lajos követésére Viktor Amadé herceg elrendelte a piemonti és savoyai protestánsok (a vaudois-k) üldözését, sőt a Savoyán át Svájc felé menekülő francia protestánsok elfogását és kiadatását is. Igen sok menekülőt szolgáltattak ki a francia katonai hatóságoknak. Egy nagyobb csoportot, mintegy 50 embert, akik az Oisans vidékén át igyekeztek Svájc felé, 1686. április 22-én a Maurienne-völgyben elfogtak, és átadták őket a Savoyában állomásozó francia csapatoknak. Anglia és Németalföld, akiket a herceg szövetségesül kívánt megnyerni, feltételéül szabták az üldözés megszüntetését. A pfalzi örökösödési háborúra készülve Viktor Amadé herceg 1688-ban leállította az üldözést, 1694-ben pedig saját türelmi rendeletet adott ki. 1689-től hugenotta menekülők ezrei jutottak át Svájcba.

[szerkesztés] A pfalzi örökösödési háborúban

Viktor Amadé több háborúban növelte sayovai és piemonti birtokait. 1680–1699 között felszámolta a piemonti Moncalieri grófság különállását és beolvasztotta hercegségébe. Lazította függőségét nagy szomszédjával, a Savoya birtoklására törő Francia Királysággal. Titokban katonai szövetségre lépett XIV. Lajos ellenségeivel, és 1688-ban Savoya a Habsburg Birodalom által szervezett augsburgi liga oldalán lépett be a pfalzi örökösödési háborúba (másnéven „kilencéves háborúba”). XIV. Lajos a torinói erőd átadását követelte Viktor Amadétól, de ő megtagadta ezt. A 1690-ben a francia hadsereg megszállta Savoyát és Piemontot. 1691-ben a hercegi csapatok sikeresen visszaverték a Cuneót ostromló Catinat marsall csapatait, de a Milánó felé vonuló franciák végigpusztították az Aosta-völgyet (Val d'Aosta). 1693. október 4-én az augsburgi liga csapatai vereséget szenvedtek a franciáktól, akik elfoglalták egész Piemontot. A hercegi család Vercellibe menekült, és fegyverszünetet kötött XIV. Lajossal.

A háború pusztításai 1696-ig tartottak, ekkor a torinói különbéke révén Viktor Amadé visszakapta birtokait. Hét évnyi békés időszak következett, ez alatt Viktor Amadé gazdasági és katonai reformokat hajtott végre. Az intendánsi rendszer igyekezett a francia megszálló katonaság beszállásolását és élelmezését megszabott korlátok között tartani, és a lakosság kárpótlásáról gondoskodni. 1690-ben a herceg válogatott katonai alakulatokat állított fel saját birtokain, készülve a következő összeütközésre Franciaországgal.

[szerkesztés] A spanyol örökösödési háborúban

1703-ban kitört a spanyol örökösödési háború. Földrajzi helyzeténél fogva a Savoyai Hercegség értékes és kívánatos szövetséges volt Franciaország ellenségei számára minden háborúban, mivel területén keresztül második frontot tudtak nyitni délkelet felől. Viktor Emánuel az 1703-as torinói szerződésben csatlakozott a franciaellenes szövetséghez, és Savoya a Habsburg Birodalom, Németalföld és Anglia oldalán lépett be a háborúba. Hadserege ellátására igen jelentős pénzbeli támogatást kapott szövetségeseitől. A spanyol örökösödési háború folyamán ez a támogatás elérte Savoya nemzeti jövedelmének felét.

Viktor Amadé pálfordulása feldühítette XIV. Lajos királyt. Levele, amit 1703 szeptemberében, a spanyol örökösödési háború küszöbén írt, jól tükrözi a herceg erkölcstelen nőügyei miatt amúgy is elmérgesedett viszonyukat: „Uram, miután köztünk sem vallás, sem becsület, sem érdek, sem szövetségi hűség, sem az Ön saját aláírása immár semmit sem számít, így hát hadseregem élén küldöm Önhöz unokafivéremet, Vendôme hercegét ^[3], hogy elmagyarázza Önnek szándékaimat. Mindössze 24 órát fog hagyni Önnek, hogy meghozza döntését.” ^[4]

Savoya és Piemont lakossága lelkesen üdvözölte a hadba lépést, de a szövetségesek által nyújtott bőséges pénzjuttatások ellenére a hercegség csapatai mindenütt alulmaradtak Vendôme hercegével szemben. A francia királyi haderő benyomult az országba, Cassano d'Adda városánál vereséget mért a hercegi hadakra, és gyors ütemben elfoglalta Aostát, Ivreát, Suzát és Vercellit. 1703-ban Tessé marsall ostrom alá vette Montmélian erődjét. Két évnyi ostrom után az alpesi erődöt elfoglalták és lerombolták. 1706-ban a franciák ostrom alá fogták Torinót. A végveszélybe jutott fővárost csak a Savoyai Jenő herceg tábornagy parancsnoksága alatt odaérkező német-római császári hadsereg tudta felmenteni. A harcok során Viktor Amadé és Jenő herceg fogadalmat tettek, hogy a város sikeres megmenekülése esetén Szűz Mária tiszteletére templomot emelnek a város melletti Superga dombon. A háború után, 1717-ben Viktor Amadé (már Szicília királyaként) megbízta Filippo Juvarra szicíliai műépítészt egy nagy torinói fogadalmi templom (a mai Superga bazilika) tervezésével és felépítésével.

[szerkesztés] Szicília királya

A 1713-ban a háborút lezáró utrechti békeszerződésben a szövetségesek, Savoya háborús erőfeszítéseinek jutalmául a Savoyai-ház birtokába adták Szicíliát. II. Viktor Amadé herceget elismerték Szicília királyának. Savoya ezenfelül megszerezte Lombardia egyrészét is. Az új uralkodó, Anglia védnöksége alatt 1714 után teljesen átszervezte és korszerűsítette országainak haderejét, szigorú katonai szervezeti szabályzatot dolgoztatott ki számukra. A kereskedelmet veszélyeztető kalózkodás ellen belefogott egy önálló haditengerészet fejlesztésébe is, az utrechti egyezmény által Szicíliának meghagyott kicsiny tengeri haderőből kiindulva.

Savoya és Piemont hercegeként 1717-ban megreformálta a torinói hercegi kancelláriarendszert, és önálló kancelláriákat szervezett a hadügy, a belügy és a külügy irányítására. Az 1670-es évektől kezdve önálló kormányzati negyedet épített ki a torinói hercegi palota környezetében. Ebbe a zónába költöztették a savoya-piemonti katonai akadémiát, a hadügyminisztériumot, és a fővámházat. A nagyszabású építkezések Viktor Amadé halála után is folytatódtak.

[szerkesztés] Szardínia királya

1718-ban azonban veje, V. Fülöp spanyol király felmondta az utrechti békeszerződést, megtámadta és elfoglalta Szicíliát.

Viktor Amadé, Savoya hercegeként csatlakozott a Nagy-Britannia, Franciaország és Németalföld Egyesült Tartományainak szövetségéhez. A Négyesszövetség (Quadruple-Alliance) háborút indított Spanyolország ellen (1718–1720), amelyben Spanyolország vereséget szenvedett, ennek ellenére 1720. február 17-én, a hágai békeszerződésben arra kényszerítették Savoya hercegét, hogy lemondjon a stratégiai fontosságú Szicíliáról a Spanyol Királyság javára.

Kárpótlásul VI. Károly császár átadta a Savoyai-háznak a kisebb jelentőségű Szardínia szigetét, amelyet még az utrechti békeszerződés juttatott a Habsburg Birodalomnak). 1720-ban Viktor Amadét elismerték a Szárd Királyság (Regnum Sardiniae) első uralkodójának. (Az új állam elterjedten használatos neve Szárd-Piemonti Királyság lett, mivel fővárosa a piemonti Torinóba került. A szardíniai Cagliariban csak egy alkirály székelt).

Viktor Amadé király az ország valamennyi tartományában megkezdte a közigazgatási reformokat, a felvilágosult abszolutizmus szellemében. Francia mintára szervezte meg az intendatúrákat (minisztérumokat), a főintendánsnak, aki mindig piemonti illetőségű személy volt, teljes felhatalmazást adott a pénzügy, a vámok, a közmunkák és a rendőri ügyekben. 1728-ban egész királyságában elrendelte a teljes körű birtokfelmérést, hogy egységes birtokadót vethessen ki. Az évizedes munka eredménye, a „Kataszter” („Cadastre”) 1738-ban készült el, már a király halála után. 1729-ben felállította a Reformbizottságot (Magistrat de la Réforme), amelynek kezébe adta az oktatás irányítását, visszaszorítva a szerzetesrendek kiváltságait.

1720–21-ben felavatta a Torinói Egyetem új épületeit az épülő kormányzati központ közelében. Ugyanebben az évben indította el a felsőoktatás radikális megújítását, a közigazgatás és közoktatás általános reformjának keretében. Az abszolutista szellemű király az egyetemet az Állam szigorú ellenőrzése alá helyzete. Feladatául a korszerű ismeretekkel bíró, de az uralkodó osztályhoz hű értelmiségiek és hivatalnokok képzését szabta, akikre támaszkodva az véghez viheti az ország modernizálását. A király olasz nyelvi retorikai tanszéket (Eloquenza Italiana) alapított, hogy megtörje a Hercegségben alapvetően latin nyelvű kulturát. A háttérbe szorított Savoya lakosságának felzárkóztatására Viktor Amadé megalapította a Chambéry Egyetemet (Collège de Chambéry) is, ahol 14 tanszék szerveződött a teológia, a seborvoslás (chirurgia), a kánonjog és a polgári jog oktatására. A kormány azonban gondoskodott arról, hogy a hallgatók csak Torinóban fejezhessék be tanulmányaikat.

[szerkesztés] Rangon aluli házasság, lemondás, börtön

II. Viktor Amadé már szárd-piemonti királyként 1728-ban megözvegyült. 1729-ban újra megnősült, ezúttal rangon aluli (morganatikus) házasságot kötött. Augusztus 2-án Torinóban feleségül vette Anna-Teresa Canelli di Cumiana grófnőt (1679–1769), Novarina de San Sebastiano gróf özvegyét, Francesco Maurizio Signore di Cumiana gróf és Monica Francesca San Martino d'Aglié dei Marchesi di San Germano grófnő leányát. Az asszonyt 1731-ben Spigno-Monferrato márkinővé emelte. A házasság gyermektelen maradt ^[5].

1730-ban Viktor Amadé új feleségével együtt Chambérybe, a savoyai hercegi székvárosba vonult vissza, és a királyi trónról fia, Károly Emánuel javára, aki I. Károly Emánuel néven Szardínia és Piemont második királya lett. Mivel Viktor Amadé elégedetlen volt fia uralkodásával, a rákövetkező évben megkísérelte visszaszerezni hatalmát. Kudarcot vallott, fia letartóztatta és a piemonti Rivoli várába záratta, ahol teljes elszigeteltségben élt, és csak röviddel halála előtt engedték vissza Moncalieri (franciául Montiscalier) királyi kastélyába, ahol 1732. október 31-én elhunyt. Fia III. Károly Emánuel néven Savoya uralkodó hercege lett.

I. Viktor Amadé királyt Torinóban, az általa építtetett Superga bazilikában (Basilica di Superga) temették el, amely ekkor még nem készült el teljesen. Fia, I. Károly Emánuel király avatta fel november 5-én, apja temetésének alkalmából. A bazilika lett a szárd-piemonti királyok nyughelye (az egyetlen Károly Félix kivételével, aki a savoyai Hautecombe apátságban nyugszik).

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• http://www.thepeerage.com/p10278.htm#i102771 Életrajzi adatai.
• http://www.sabaudia.org/v2/dossiers/maisondesavoie/vic-amedee2.php Savoya hercegeinek életrajza.
• http://htdiglog.cronologia.it/savoia/bio32.htm A Savoyai-ház tagjainak életrajzai.
• http://www.univ-savoie.fr/Portail/Groupes/INTERNET/universite/historique/index_html?menu_visiteur=universite A Savoyai Egyetem (Université de Savoie) története.
• http://www.unito.it/history_university_torino.htm A Torinói Egyetem (Universitá degli Studi di Torino) története.

[szerkesztés] Irodalom

• Jean-Pierre Leguay – Thérèse Leguay: Histoire de la Savoie, Ouest-France, 2000. ISBN 2737325617
• Henri Menabrea: Histoire de la Savoie, éd. La Fontaine de Siloe, 2001, ISBN 2842061322
• G. Symcox : Victor Amedeus II. Absolutism in the savoyard state 1675-1730, London, 1983. (olasz kiadás Torino, 1985, 1989).

[szerkesztés] Játékfilm

• La putain du roi (A király szajhája), francia film, 1990. Rendező: Axel Corti. Főszereplők: Timothy Dalton (Viktor Amadé király), Valeria Golino (Jeanne de Luynes).

Előző uralkodó: Bourbon IV. Fülöp

Szicíliai uralkodó 1713 – 1720

Következő uralkodó: Habsburg VI. Károly

Előző uralkodó: –

Szárd-piemonti király 1720 – 1730

Következő uralkodó: I. Károly Emánuel

Előző: II. Károly Emánuel herceg

Savoya uralkodó hercege 1675 – 1732

Következő: III. Károly Emánuel herceg