Geostacionárius pálya
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A geostacionárius pálya olyan Föld körüli pálya, melyen egy objektum a Föld forgási sziderikus periódusával megegyező keringési idővel rendelkezik (23 óra, 56 perc, 4,1 másodperc), és az Egyenlítő síkjában van.
A pálya magassága 35 786 km az átlagos tengerszint fölött.
Mindezek következtében a Föld bármely pontjáról (ahonnan látható) mindig azonos helyen, látszólag mozdulatlannak látszik. A geostacionárius pálya a geoszinkron pálya speciális esetének tekinthető, aminek inklinációja és excentricitása is nulla értékű.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Funkciója
A geostacionárius pálya ideális a távközlési, műsorszóró és meteorológiai műholdak számára, melyeknél előnyös, hogy nem szükséges a műholdat a földi antennákkal követni, hiszen az látszólag egy helyben áll.
A geoszinkron pálya kommunikációs célokra való felhasználásának ötletét először Sir Arthur C. Clarke sci-fi író vetette fel 1945-ben (még az első műholdak felbocsátása előtt), ezért az ilyen pályát Clark-pályának is nevezték (a műholdakat Clark-műholdaknak).
