Gavril Dara
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Gavril Dara i Riu, azaz ifjabb Gavril Dara (olaszul Gabriele Dara; Palazzo Adriano, Szicília, 1826. január 8. vagy 1827. január 6. – Girgenti, 1885. november) albánul és olaszul egyaránt alkotó olaszországi albán (arberes) költő, nyelvész, publicista.
Hazafias értelmiségi családból származott, tanulmányait a palermói görög szemináriumban végezte, majd ügyvédi pályára lépett Agrigentóban. Giuseppe Garibaldi lelkes híve lett, s 1860-ban politikai pályára lépett. Előbb a Palermói prefektúra tanácsosa, majd 1867 és 1869 között Trapani városának prefektusa volt. 1871 és 1874 közt Rómában a La Riforma című politikai lap szerkesztőjeként dolgozott. Élete végén visszavonult a politikai élettől, és girgenti ügyvédként filozófiával és régészettel foglalkozott.
Dara komoly műveltséggel rendelkező, romantikus költő volt, de nem csupán versírással, hanem folklorisztikával, filozófiával és jogtudománnyal is foglalkozott. Több költeményt írt olasz nyelven, albánul egy Szent Lázárhoz írt vallásos verset, s legismertebb művét, a Kënka e sprasme e Balës (Bala utolsó éneke) című romantikus balladát, amelyet 1900 és 1902 között, részletekben kezdett közölni a La Nazione albanese című lap. Az első részleteket a Palermóban megjelenő Arbri i ri (Új Albánia) című lap is közölte 1887-ben, de a közlés akkor megszakadt. A teljes mű könyv alakban 1955-ben Tiranában jelent meg először. A James Macpherson-féle Osszián-énekek hatása tagadhatatlanul érezhető a balladán.
[szerkesztés] Források
- Világirodalmi kisenciklopédia I-II. Budapest, 1976, ISBN 963 280 286 4
- Robert Elsie, Albanian literature: A short history, London, New York, Tauris, 2005, 56–57.
