Farkasboroszlán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
 |
|||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||
| Daphne mezereum L. |
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A farkasboroszlán (Daphne mezereum) a boroszlánfélék családjába tartozó, lombhullató, felálló szárú kis cserje. Termése mérgező.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
A farkasboroszlán csaknem egész Európában honos, a Pireneusoktól, Dél-Olaszországtól és a Balkántól észak felé egészen Norvégiáig, keleten Szibériáig, de a Kaukázusban és Kis-Ázsiában is megtalálható.
[szerkesztés] Megjelenése
A farkasboroszlán 30-150 centiméter magas és ritkás ágú. Ágai vesszőszerűek és igen hajlékonyak. A fiatal hajtások kérge sárgásbarna, finoman, bozontosan szőrös. Az ágak végén csomókba tömörült, fordított lándzsa alakú levelek 3-8 centiméter hosszúak és 1-2.5 centiméter szélesek, ülők, ép szélűek. Válluk ék alakba keskenyedik, színük felül élénk, de fénytelen zöld, fonákjuk szürkészöld.
Az erős illatú, bíbor rózsaszínű vagy kárminpiros (ritkán fehér) virágok már lombfakadás előtt megjelennek, kettesével-hármasával az ágak felső részén, az előző évi lehullott lomblevelek hónaljában helyezkednek el. Az oldalra néző, kocsány nélküli virágcsomók megszakítás nélküli, füzérszerű virágzattá rendeződnek. A hosszú csövű, 4 cimpájú virágtakarót kizárólag sziromszerű csészelevelek alkotják, a valódi sziromlevelek hiányoznak. A virágok februártól áprilisig nyílnak. A méhek számára a farkasboroszlán erősen illatozó virágai kora tavasszal az első, szívesen látott táplálékforrást nyújtják.
A borsó nagyságú, fénylő korallvörös álbogyótermések csoportosan ülnek a levélüstök alatt. A termés és a kéreg erősen mérgező alkaloidokat, mezerint és daphnint tartalmaz. A termések elfogyasztásakor égető és kaparó érzés támad a szájüregben és a torokban. A madarak viszont, különösen a billegetők és a rigók szívesen eszik a terméseket, és így segítik a növény terjedését.
[szerkesztés] Életmódja
A farkasboroszlán lomblevelű és elegyes erdők, olykor szurdokerdők, erdőszélek, törpefenyvesek vagy folyók és patakok part menti növénytársulásai között él. Magyarországon bükkösök és gyertyánosok aljnövénye. Többnyire mély rétegű, jó vízellátású agyag- és vályogtalajokon fordul elő, a síkságoktól a magashegységekig (2000 méter).
[szerkesztés] Felhasználása
A farkasboroszlánt a népi gyogyászatban régebben krónikus bőrbántalmak és reuma ellen használták.
A növény tudományos nevét Daphné görög nimfáról kapta.
[szerkesztés] Források
A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000
- Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993–, ISBN 963 8185 40 6
