Einar Skúlason
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Einar Skúlason (Nyugat-Izland, 1090 körül - Norvégia, 1160 után) izlandi költő
Felszentelt katolikus pap volt. Néhány évet élt Izlandon, további élete java részét Norvégiában töltötte, ahol négy, egymást követő uralkodó udvari költője volt. Az utolsó jelentős szkaldikus költő volt. Hangjában, szellemében és költői képeiben már egyértelműen keresztény. Számos fennmaradt verse, illetve töredéke kiváló verstechnikáról tanúskodik, egyben bizonyos hűvösségről is. Kortársai elismeréssel szólnak páratlan improvizácós képességéről is. Leghosszabb, egyben fő műve a „Geisli” (Napsugár, 1152 - 1155 közt) című dicsőítő költemény (drápa) Olav király halálon túli csodatételeiről.
[szerkesztés] Források
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4