Catoblepas
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Catoblepas mondabeli állat. Idősebb Plinius szerint nem messze a Nílus forrásvidékétől, Etiópia határán él. Így ír róla a Historia Naturalis nyolcadik könyvében:
„Közepes nagyságú, lomha járású vad. Rendkívül súlyos a feje, csak üggyel-bajjal tudja cipelni, mindig a földre görnyed. Ha nem így járna, elpusztítaná az egész emberi nemet, mert aki megpillantja a szemét, meghal.”
Catoblepas (καταβλέπω) görög szó, jelentése „lefelé néző”. Cuvier szerint talán a gnú adhatta az ókori embereknek a szörnyeteg mintaképét. Alakja később – bár egyre ritkábban – feltűnik más irodalmi művekben, így például a Szent Antal megkísértésének végén is:
„Kövér vagyok, szomorú és barátságtalan, s örökké azzal vagyok elfoglalva, hogy hasamon érezzem az iszap melegét. Koponyám oly súlyos, hogy lehetetlen felemelnem. Csak lassacskán hengergetem magam körül. Szám kitátom, s nyelvemmel a leheletemtől harmatos mérges füveket tépkedem. Egyszer saját patámat ettem meg anélkül, hogy észrevettem volna.
Antal, még senki sem látta a szemeimet, vagy aki látta, meghalt. Ha felnyitnám szemhéjamat – rózsaszín és duzzadt szemhéjamat –, nyomban meghalnál.”
