Besztercei szójegyzék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Besztercei szójegyzék 7. lapja a házak latin-magyar neveivel

A besztercei szójegyzék a ma ismert legkorábbi szótár a 15. század első negyedéből. A művet 1891-ben fedezte fel Berger Albert tanár a besztercei levéltárban, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia tulajdona.

Az egész nyelvemlék 10 negyedrét papírlevélből áll, ebből maga a szójegyzék a 16. oldalig terjed, a hátralévő rész tisztán latin szöveg. Maga a szójegyzék – mint erre neve is utal – nem összefüggő szöveg, hanem egyike azon latin-magyar kéziratos szójegyzékeknek, amelyeket középkori iskoláinkban használtak, s amelyeket korukban „nominal” vagy „nomenclator” néven neveztek, s így a nyelvemlék egyben legrégebbi iskolai kézikönyvünk is. A szavak nem betűrendben, hanem fogalmak szerint vannak csoportosítva. Összesen 21 szócsoport van, ezek a következők:

1. a világ (1. lap), 2. harcosok (2. lap), 3. földek (3. lap), 4. vizek és hajók (szintén 3. lap), 5. halak (4. lap), 6. füvek (szintén 4. lap), 7. házak (6. lap), 8. ruhák és díszek (7. lap), 9. posztók és ércek (8. lap), 10. szekerek (9. lap), 11. kutyák (szintén 9. lap), 12. szőlők (cím nélkül, szintén 9. lap), 13. gyümölcsök (10. lap), 14. fák (szintén 10. lap), 15. lovak (11. lap), 16. barmok (12. lap), 17. vadállatok (szintén 12. lap), 18. férgek (13. lap), 19. madarak (14. lap), 20. asztali eszközök (15. lap), 21. konyhaeszközök (16. lap).

A szavak úgy vannak lejegyezve, hogy a nagyobb betűkkel s fekete tintával írt latin szavak felett azonos írással írt, de kisebb betűkkel s vörös tintával a megfelelő magyar szavak állnak. A 12. szócsoport kivételével mindegyik elé latinul a fogalomkör nevét is kiírja a szerző. A szójegyzék írója – helyesebben másolója – egy bizonyos Tótországi György, aki magát a szótár záradékában így nevezi meg: „Explicit nominal per manus Georgy De regno dicto Sclauonye”. E György bizonyára vándortanító volt, aki azonban úgy a latin, mind a magyar szavakban igen sok hibát vétett. A szójegyzék eredetije egy hasonló német munka lehetett, ez a néhány fogalomcsoport után vetett német mondatöredékből látható. A mű korát papírjának és írásának minőségéből Luxemburgi Zsigmond király idejére tehetjük.

A Besztercei szójegyzéknek nyelvészeti értékén kívül komoly művelődéstörténeti becse is van, különösen fontosak a fegyverek elnevezései, melyekből csaknem pontos képet alkothatunk a Zsigmond-kori magyar fegyverzetről.

Számos ritka, mára már kihalt szó is található a jegyzékben, ilyenek például az „egyveng” (testvér), „athval” (mostohaatya), „higy” (fülönfüggő), „szalu” (bárd) stb.