Berinkey Dénes
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Berinkey Dénes (Csúz, Komárom vármegye, 1871. október 17. – Budapest, 1948. június 25.) ügyvéd, jogtudós, polgári radikális politikus és miniszterelnök
Jogi tanulmányainak befejezése után, 1918-ig az igazságügyminisztérium nemzetközi osztályának vezetője volt. A Huszadik Század című folyóirat egyik alapító tagja. 1918. november 4-től 1919. január 18-ig Károlyi Mihály kormányában igazságügyminiszter, majd 1919. január 11-től névlegesen, január 19-től 1919. március 21-ig ténylegesen miniszterelnök, és saját kormányában 1919. január 19-től január 24-ig külügyminiszter.
Március 20-án Fernand Vyx francia alezredes átadta neki az antant jegyzékét (Vyx jegyzék), amelyben követelik a a Szatmárnémeti–Arad vonaltól keletre lévő magyar csapatok visszavonását a Tiszához. Mivel ez számára elfogadhatatlan feltétel volt, hiszen az ország területi integritást sértette, kormányával együtt lemondott. Ezzel lehetővé vált a kommunisták hatalomba kerülése és a Tanácsköztársaság megalakulása.
Berinkey lemondása után a politikai élettől visszavonultan élt: 1914–1918-ban a Keleti Kereskedelmi Akadémia tanára, majd 1920-tól ügyvéd volt. Tanulmányai jelentek meg a nemzetközi, a büntető- és a magánjog tárgyköréből.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Elődje: Károlyi Mihály |
Magyarország miniszterelnöke 1919 |
 |
Utódja: Peidl Gyula |
