Baál
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Baál (Ba'al, Bael, héber: בעל) a nyugati sémi népek isteneinek közkeletű megnevezése, jelentése: úr, uralkodó. A kánaánita területeken (a mai Libanon, Izrael és Szíria) városonként, régiónként eltérő megnevezését használták.[1]. Egyes kutatók szerint a Baál megnevezés pusztán Heród főisten előneveként szolgált, amelynek használata azért terjedt el, mert az istenség valódi nevét csak papok ismerték és mondhatták ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Mitológiai jellemzői
Baál a kánaánita mitológiában Él égisten fia. Ő gondoskodik az esőről, biztosítja az emberek és jószágok termékenységét. Személyéhez – az éltető eső mellett – a pusztító vihart is kapcsolták. Értelmezését idővel kiterjesztve az életet képviselő, a halál (Mot) felett diadalmaskodó isteni személyként jelenik meg. Női aspektusát Baálat, illetve Baál leánya, testvére és hitvese, Anat istennők testesítik meg. Baál – akárcsak apja, Él – állata a bika, attribútumai a bikaszarvas sisak és a kezében tartott villám. A hellenizmus idején Zeusz és Jupiter istenekkel azonosították.
[szerkesztés] Baál a judaizmusban
[szerkesztés] Baál a keresztény démonológiában
[szerkesztés] Baál a populáris kultúrában
[szerkesztés] Jegyzetek, hivatkozások
- ^ például Baál-Szidón, Baál-Libanon
[szerkesztés] Lásd még
 |
Ez a vallási tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
