Agonista
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A farmakológiában agonistának nevezzük azokat az anyagokat, amelyek valamely receptorhoz kötődnek, és azon biológiai válaszreakciót idéznek elő. Az agonisták valamely endogén ligand (hormon vagy neurotranszmitter) hatását utánozzák avval, hogy ugyanazon receptorhoz kötődnek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Típusok
Teljes agonsiták az adott receptoron maximális biológiai hatást váltanak ki. Például a gyógyszerként használt izoprenalin, ami a β adrenoreceptorokon ugyanolyan erős hatást vált ki, mint az adrenalin.
Parciális agonisták (mint a buspiron, aripiprazol, buprenorfin) szintén kötődnek és aktiválják a recceptorokat, de nem képesek azt a biológiai hatást létrehozni, mint a teljes agonisták. Teljes agonista jelenlétében a parciális agonisták kompetítiv antagonistaként viselkednek, mert a teljes agonista hatását csökkentik azáltal, hogy versenyeznek a receptorkötődési helyekért.[1] Ezt terápiásan is ki lehet használni. Például a skizofréniában egyes agyi területeken a dopamin szint alacsony, míg a mesolimbikus területeken a dopamin-transszmisszió fokozott. Az aripriprazol, mint parciális agonista hiperaktivitás esetén gátlóként (antagonistaként), míg hipoaktivitás esetén agonistaként viselkedik.[2]
Inverz agonista hatása ellenkezője az agonista hatásának.
Antagonistáknak nevezzük azokat a vegyületeket, amelyek megakadályozzák az agonisták által kiváltott hatásoknak a létrejöttét. A receptorokat aktiválhatják vagy inaktiválhatják endogén (mint a hormonok, neurotranszmitterek) vagy exogén (mint a gyógyszerek) agonsiták és antagonisták is, ezáltal serkentő vagy gátló folyamatokat létrehozva.
A következő táblázat példákat sorol fel receptorokra, és az azokhoz kötődő endogén, és exogén agonistákra:
| Receptor | altípus | endogén agonista | exogén agonista |
|---|---|---|---|
| Adrenergreceptor | α1 | Adrenalin, Noradrenalin | Phenylephrin, Methoxamin |
| α2 | Adrenalin, Noradrenalin | Clonidin | |
| β1 | Adrenalin | Dobutamin | |
| β2 | Adrenalin | Salbutamol, Terbutalin | |
| Opioidreceptorok | η, κ, δ | Endorfinok, Enkefalinok | Morfin |
| Acetilkolinreceptorok | nikotinos | Acetil-kolin | Nikotin |
| muszkarinos | Acetil-kolin | Muszkarin, Karbakol |
[szerkesztés] Aktivitás (ED50)
[szerkesztés] Hatáserősség
Az agonista hatáserősségét (potencia) az ED50 értékkel jellemzhetjük. Az ED50 megadja azt a dózist, amely a maximális hatás 50%-t hozza létre. Az ED50 érték jól használható azonos indikációba használt gyógyszerek össszehasonlítására. Ha egy gyógyszernek kisebb az ED50 értéke, akkor ugyanazt a hatáserősséget kisebb koncentrációban tudja létrehozni, vagyis adott szerből kevesebbet kell a betegnek fogyasztania.
[szerkesztés] Terápiás index
Ha egy gyógyszert a terápiában használnak fontos megállapítani azt a koncentráció sávot, ahol az adott szer kíváltja a kívánt hatást és még nem okoz veszélyes mellékhatást. Az ED50 analógiájára bevezethetjük a TD50 (toxikus dózis) értékét is, amely a kísérleti állatok 50%-ban vált ki egy toxikus hatást. A terápiás dózis a TD50 és az ED50 aránya. A vegyületek használhatóságát korlátozza, ha terápiás indexük kicsi, hiszen ilyenkor a dózis kis mértékű változása már toxikus hatást válthat ki. A gyógyszerkutatás célja, hogy minél biztonságosabb szereket fejlesszenek ki. Részint ezért szorították ki a kis terápiás szélességű barbiturátokat a jobban tolerálható benzodiazepinek.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Principles and Practice of Pharmacology for Anaesthetists By Norton Elwy Williams, Thomas Norman Calvey Published 2001 Blackwell Publishing ISBN 0632056053
- ^ Gyires K., Fürst Zs.(szerk.): Farmakológia, Medicina,2007
