Óriásfarkas
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
| Canis dirus Leidy, 1858 |
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
Az óriásfarkas (Canis dirus) a kutyafélék (Canidae) családjának egy kihalt faja, amely Észak-Amerikában élt a pleisztocén során. Az utolsó jégkorszak végével tűnt el, mintegy 10 000 évvel ezelőtt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felfedezésük, besorolásuk
Az első maradványaikat Francis Lick találta meg az Ohio folyó partján 1854-ben, az Egyesült Államok Indiana államának területén. Új fajként Joseph Leidy írta le 1855-ben, aki a Canis primaevus nevet adta neki. Később észrevették, hogy ez a név már foglalt, ezért 1858-ban a Canis dirus nevet kapta. A legtöbb jó megtartású fosszíliája azóta a kaliforniai La Brea kátránytavából került elő.
[szerkesztés] Testfelépítésük
Az óriásfarkas volt a Földön valaha élt legnagyobb ismert kutyaféle. Neve kissé megtévesztő: nem volt sokkal nagyobb a ma élő rokonainál. Testtömege 63-91 kg között lehetett, hossza pedig átlagosan 2,1 méter volt. A mai szürke farkashoz (Canis lupus) hasonló testfelépítésű és kinézetű ragadozó volt, ám az 23-59 kg-os méretével éppen csak elérte az óriásfarkast. Találóbb név az óriásfarkasnál az angol "rettenetes farkas" (dire wolf), mivel hatalmas agyarszerű fogaival és ezáltal eléggé deformálódott fejformájával meglehetősen rémisztő látványt nyújthatott. Az agya a testméretéhez, és a mai kutyafélékhez képest is meglepően kicsi volt.
[szerkesztés] Életmódjuk
Viselkedésükről, életmódjukról nagyon keveset tudni. Feltételezhető, hogy a mai farkasokhoz hasonlóan falkákban éltek és vadásztak a pleisztocén kori Észak-Amerika nyílt térségeinek nagy testű növényevő emlőseire.
Az óriásfarkas rövidebb lábai, a nagy és a fosszíliák alapján erősen igénybe vett fogak alapján elképzelhető, hogy a hiénához hasonló életmódot folytatott: elhullott, vagy elejtett prédaállatának nagy részét felfalta, csontjait is elropogtatva.
[szerkesztés] Evolúciójuk
Legközelebbi élő rokonai a szintén Észak-Amerikában élő kisebb testű prérifarkas (Canis latrans, angolul: „coyote”) és az Észak-Amerika keleti részén élő, veszélyeztetett vörös farkas (Canis rufus). Ennek magyarázata a következő: kutyafélék ősei Észak-Amerikában alakultak ki az oligocén elejére (kb. 37 millió évvel ezelőtt) és a késő miocén során (kb. 8 millió évvel ezelőtt) a Bering-földhídon keresztül elterjedtek szerte az Óvilágban (Canis davisii), majd a Panama-földhíd létrejötte után (késő pliocén, kb. 4-5 millió éve) eljutottak Dél-Amerikába is (Canis lepophagus).
Az óriásfarkas, a prérifarkas és a vörös farkas az észak-amerikai leszármazási vonalból alakult ki, míg a szürke farkas, a sakál és a vadkutyák az eurázsiaiból. Az észak-amerikai kutyafélék a korai pleisztocénre hamarosan elterjedtek mind a két amerikai kontinensen (Canis edwardii), ám később eltűntek Észak-Amerikából. Az óriásfarkasok így feltehetően dél-amerikai formákból (Canis ambrusteri) fejlődtek ki és a késő pleisztocén során, mintegy 100 000 éve jelentek meg Észak-Amerikában. A szürke farkasok szintén a pleisztocén során, mintegy 300 000 évvel ezelőtt Beringián keresztül jutottak „vissza” Észak-Amerikába. Az ő háziasításukból alakultak ki a mai kutyák.
[szerkesztés] Kihalásuk
Kihalásuk minden bizonnyal összefüggött Észak-Amerika nagytestű növényevőinek eltűnésével, amely nem sokkal a mai indiánok őseinek Amerikába érkezését követően következett be (erről bővebben: pleisztocén megafauna). Az új, zömmel kisebb testű és fürgébb növényevőkből álló faunában feltehetően kompetíció (fajok közötti verseny) alakult ki közte és a hasonló testfelépítésű szürke farkas között ugyanazon táplálékforrásokért és – mint kihalása mutatja – ebben a versenyben alulmaradt a szürke farkassal szemben. Az Egyesült Államok Arkansas államában 4000 éves maradványait is megtalálták.
